Számban halott szavak

Számban halott szavak alszanak,
csak alszanak.
Ki érti? Ki ébred először
a Nap alatt,
kinek visszakérdezni merszenemsokára
az igazságot koronázza
homlokára?


Csak kérdezek néma, holt nyelven,
halott nyelven:
Ki kapja fel büszke fejét, ki
ismer engem?
S ki az, ki mocsárba ránt élőt,
élni vágyót,
hogy kiköpje új fogakkal, mint
régi rágót?

Sorsunk csak egy. Egy csak a sorsunk.
Jaj a sorsunk:
kősziklába nyald, szélbe harapd
hogy itt voltunk
átkozottak! - Halott szavaim
csak alszanak -
ébreszd élő szíveddel drága
halottamat!