Senki verse

Ígértem egy verset, csak Neked.
Látod, ujjaim közt kóbor szelek
találják meg féltő otthonukat,
s betűkbe öltöztetik Tavaszukat.

Fák állnak őrt felettem, pedig
csudák kavargó álma reggelig
óvó ritmusával ringat, engem,
a gyermeket, ki mostoha lettem.

Durcás köpönyeggel közelít a
Holnap, erdő csöndjét felsírta
éhező tegnapok csitulatlan
vágya - s egyedül maradtam.

S mégis… este, este várlak.
Pár szóban elmorzsolt bánat,
hogy könnyebb legyen… s talán
könnyebb is lesz egy éjszakán.

Egy verset ígértem, csak Neked:
s csönddé olvadtak a falevelek,
némasággá a fűszálak növése…
senki verse ez, Tiéd se, enyém se.