Nyújtsd ide szépen a kezedet,
Ugye nem fáj, nem fáj a valóság?
Nézd, szemeimben az erezet
Csupa munka árka, de a jóság
Itt piheg ráncaimon.
Nyújtsd ide szépen a kezedet,
Ugye nem bánt, nem bánt a szegénység?
Érzed, a csöndem a szeretet,
S mily boldog a tánca? A reménység
Itt ragyog láncaimon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése