Novemberi csendjeink

Fázom. Tenyered selymét
horgolják kinn a téli esték,
s néha lehull egy-egy csepp
emlék - s a csend még csendesebb.

Játszom, hogy megtalállak,
hol csillagok húznak rőt fátylat
és vonszolnak vérző szemeket:
látlak… s a csend még csendesebb.

Fájjon… vagy inkább mégsem.
Nem fájhatok Neked én sem.
Mit tehetnél, csak csendben tedd
értem… s csendünk még csendesebb.