Opus1. (Ahogyan én írok)

Ahogyan én írok, csak a legnagyobbak írtak,
pedig ők szegények, mert díjaik csak díjak,
de bennem víz a vers, és mi mindezt összetartja
nem szerzemény, hanem Isten tiszta marka.

Ahogyan én írok, csak a kisgyermekek tudnak,
kik még nem tanulták, hát abban sem hazudnak,
én is éjjelente, ha felriaszt a kényszer
a betűim sorában a könny, a mosoly az ékszer.

Kikacagtok? Talán gúnyoltok is, látom,
de én csak írok egyre, s tintám érző lábnyom,
és minden betűmmel tán egy perc foszlik le rólam,
mint létdarabka… de Benned megmarad, hogy voltam.