Anyámat ma kézen fognám.
Úsznánk át a városon,
szél-alakja hajladozna,
copfba fonná mámorom.
Ég zokogna, föld lehelne
könnyű csókot, édeset
anyám mosolygó kezére,
s új, hálás reményeket.
Anyámat ma kézen fognám,
s nem beszélnénk, hangtalan
úsznánk át a városon, mint
kiknek élni egy napja van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése