Amikor Rád gondolok,
csókot ad a Nap az éjnek,
simogató tenyerének
lágy selyme alatt a gondok
elcsitulnak, s én fényével arcomon
érzem, hogy Hozzád tartozom…
Könnyű hajnal röpke szárnya
hull, s mint méz az érintése,
amikor Rád gondolok, az éjre,
a Föld rebbenő szemhéjára,
s lelkemben az álom még így lebeg,
ahogy ébredtem, ahogy álmodtam Veled…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése