A szelídet megsebezték

A szelídet megsebezték,
s költő lett belőle:
riadt szemekkel bútt
ég és föld előle.

A költőt megsebezték,
csillag lett belőle:
maga-nyúzott meztelenség
didergő emberbőre.

A csillagot megsebezték,
hajnal lett belőle:
fájdalma bús harangszóként
csorgott háztetőkre.

A hajnalt  felsebezték:
kiforduló méhe
szelíden költőt, csillagot
szült az ember-mesékbe.