A jövőmet hogyha tudnám

A jövőmet hogyha tudnám,
minden dolgom abbahagynám:
befejeznék minden verset,
befejezettet és nyerset.

Fölkerekednék és mennék,
mint az örök naplementék,
s utánam, mint száraz csutka
szikrát fúna huncut munka.

Szembe mennék faggyal, széllel,
csak úgy futna szerte széjjel
előlem az összes bánat,
ha látnák víg tarisznyámat.

A jövőmet hogyha tudnám,
torz kastélyom újrahúznám,
újraírnék minden verset,
neked írtat, tőled nyertet.