Álmodik a nyár

Álmodik a nyár
  a Ház tetején,
hűs szava jár,
csupa dísz a remény.

Mint fürge hajó
ma a szél: "gyere!"- int,
ahogy átfut a jó
öreg őszbe megint.

Álmodik a nyár a
poros út közepén,
bús nóta szárnya
simít lágy köpenyén;

távoli harangszó
szava pázsiton lép,
halk ima bong, tó
tükrén térdel az ég.

Álmodik a nyár,
álma új ezer év,
hol a régi határ
ősi nyelve becéz.

Álmodik a nyár,
benne alszik a nép,
piheg a föld, a gyár,
szuszog a toll és a gép.