1.,
Lángol talpam alatt az éjszaka
szemek sötétje űr és homály
… kísérj el utamon, barátom…
vedd koszorúm, keresztem és
áldásom. Vörös tenger, vörös szőnyeg,
vörös tér és vér, vér és könnyek.
Halk, Anyám, halk az imád.
Amott egy holló,
emitt galambok
a fedő alatt.
Sánta percek, tört szárnyak.
Azt üzenik a felhők, ma
szárnyra kelnek, de jönnek
a helikopterek és lánctalpas
Apák, lesz vér, sok vér és könnyek.
Diadal-kapukat húzzatok
magatok fölé, Kárpátok,
és vessetek le minden
fészket, mely tojástalan, árva.
Nyugodj meg, Anyám, túl
halk lelked imádsága.
Még lépek. Nem is
vonszolom magam, mint
a vásznakon: ez új genezis,
de megtörténik, valós történet
minden csöpp vér, könny
mossa meg a hóhér lábait.
Ítélni vagy szenvedni könnyebb?
2.,
összebújik árnyunk,
levelek és szirmok
minden mozdulásunk.
Gyönyörű vagy, Virágom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése