Még vőlegény vagyok Tavasz-hazában

Még vőlegény vagyok Tavasz-hazában,
kócos hajam nem nyírja bánat,
puha ajkaimon zúg valami vágyam:
megmutatni Neked ünneplő ruhámat.

Lelkes lányok zsenge teste libben
fehéren, illatozva - itt is Rád találtam.
Sóváran csobban barna szemeimben
s fölszárad az est a pocsolyákban.

Néhány csillag térdel a Dunára,
magányom gyertyafény a parton,
de homlokomra csókol sugára
mindnek koronát - s én odatartom,

hogy szép legyek, illő az érett szóhoz,
mely kibomlott bennem táltos-virág:
Neked tartogattam, s bújtam a bimbóhoz,
mint a gyermek, kit anyja változni lát.

Még vőlegény vagyok. Mosolyom a gyűrű,
s hordom, viselem lelkem lángjain,
s a csöndünkben dallal szőtt sűrű
vágyak zsongó táncában lejtenek álmaim.