Átölelni fák törzsét,
és úgy maradni végleg,
míg az idő lenyúzza
lelkünkről a kérget.
Ölelni, fojtón, görcsös
szerelemmel fákat,
ölelni, ölelni őket, míg tán
visszafogadnának.
Ölelgetni fákat, arcunk
arcuk illatába nyomva,
hogy nőnénk csemetévé
emberként elfogyva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése