Ne higgy az ősznek, ha zörögve biztat,
hogy kis idő múlva elfelejt, itt hagy:
először elalvó, jeges világnak,
hogy örülni tudj majd a bomló virágnak...
ne higgy az ősznek. Tavasznak, nyárnak
se higgy: fényeik, színeik árnyak.
Ha hinni akarsz mégis, remélni végképp,
hidd, reméld a nemlét ízetlen mézét...
ne higgy az ősznek, az sem hitt benned,
csak itt hagyott zörgő, száraz szeretetnek,
mely ólmos alkonyba, gyáva pirkadatba
kipörög szívedből színt mosni a Napba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése