Ihlet

Én is félek, mint mások:
rám törnek izzó ájulások
és zúgó remegések, mintha
a világ szédülne karjaimba,

pedig ez az ihlet. Kiszaggat
belőlem mindent, mit magamnak
vallottam és hittem addig:
s bőrömbe valaki más tolakszik,

aki én vagyok, csak tisztább,
fényesebb, mint színes tinták,
mint a fényképek őrző fénye:
a vers vagyok, a vers élőlénye.

S mikor kiforgatott, megosztott
a világgal, mint olcsó kosztot,
végig kell néznem, mint csócsál
éhes szemek garmada az ólnál.