Mint a gyermek, aki magányára döbben,
s fellódul a földről játéka közben
ríva-tombolva: Anya vegye végre ölbe...
ekképp bújok én is Hozzád bömbölve.
S mint a gyermek, midőn odabújhat végre,
ahol legerősebb anyja szívverése,
megnyugszik csöpp lelke ismerős zenéjén...
ekképp nyerek én is békét szíved mélyén.
S mint édesanyának rossz gyermeke nincsen,
lelke mindig tárva: hadd bújjon a Kincsem,
gyermek könnye mind az anyaszívre hullik...
úgy bocsáss meg Te is, míg háborgásom múlik.
S az édesanya lelke is csak ember-lélek:
megtelítik azt is könnyek, szenvedések,
vigasza lesz akkor majd e gyenge gyermek...
emlékeztess Te is, ha bántlak, mert szeretlek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése