Mikor sír a Kedves: vagy világok
dőlnek össze, vagy egymás
karjába borulnak a virágok,
és az álmos délutánban tündér fátyla
úszik az Anya szemére, s a
világból csak a fiát látja.
Ölelj meg, Hold, Te drága,
ha egyedül lennék sem bánthat
már e világ magánya,
mert a csönd a lelkem csöndje,
s ha boldogságom tűnni látom,
gyermekem szívében visszaszökne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése