Én egy olyan városban lakom,
hol a harangok elhervadtak.
Feketéllő, zsibbadt bimbajukban
csörögnek a zsoltáros magvak,
s Karácsonykor kiperegve, sótlan,
susogva hull alá, mint a hódara,
és a kövezetről markolja, nyeli
angyalok zúzmarás, kolduló kara.
Én egy ilyen országban lakom.
Itt az Úrnak száz vetése térdel,
de külön-külön nyújtózkodó vágyuk
üdvért az égig mégsem ér fel.
Pedig eső, szél, s Nap majd végigcsókol
mind-mind a tavaszi rügyeken,
bár a Karácsonyi földben érne már
a magvak között ápolgató türelem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése