Megtépázott rongyos álmunk

Megtépázott rongyos álmunk:
megvan e még Hortobágyunk,
Kis-Alföldünk, Nagy-Alföldünk?
Élsz-e még szép magyar földünk?

Emberek hogy laknak arra,
tudom, vannak: napról napra,
ahogy egykor a cigányok,
koldulgatva a világot.

Borsod, Szabolcs - két szép szajha,
kifosztva már, kifacsarva,
oly szegényen, olyan árván,
mint két sosem-volt királylány.

Amit szégyell, amit gyászol:
kérni kell a sajátjából,
mintha nem is otthon lenne,
elkopott a becsületje.

Földje másnak terem hasznot,
kigúnyolják a parasztot,
kineveti saját vére:
nem fogja, ha kenyér kéne.

Megtépázott, rongyos népünk,
csoda az is, hogy még élünk,
mégis...élni fog a magyar,
itt, mert csak itt tud és akar.