Teérted lennék

Teérted lennék akácos méze,
Szőlőszem bódult, érett esése,
Domboldal nyárba nyíló virága,
Alkonyi szellő szétszórt imája…

Teérted lennék kagylók zenéje,
Óceán mélyén nyugvók reménye,
ölelő karja a virrasztóknak,
bánatot űző jó íze csóknak…

Teérted lennék kastélyok parkja,
Munkás vasárnap szappan darabja,
Elhagyott emlék pénteki szélben,
lennék talált tárgy, majd jönnél értem…

Teérted lennék minden és semmi,
Hiába lennék, ha nem elég ennyi,
Ami maradtam, amivé válok,
Ha szemedben úszom, ha előtted állok…

Teérted lennék borízű csók is,
Amiben születnek s elvesznek jók is,
Igaz dal lennék nyár éjszakában,
Térdeplő hála hű imádságban…

Teérted lennék hegyek magánya,
Patakok csörgő testvér-vitája,
Harmat a réten, ősz keze fákon,
csak közelebb Hozzád e szép világon!