Lásd, mindjárt alszom. Szép férfi testem
szálkás kontúrja remeg a langy melegben
pőrén, mint ki titkait tagadni büszke
s kikacagnak izmaim a kinti szürkületre.
A monitorfény megfesti alakom, sötét
foltokba mártva a hús és a lélek börtönét.
Ajkamon álom kóstol mézet, szemhéjam
mögé űzött vágy teje ring elaléltan,
s rám hajolnak a falak, erdők súgnak
ágamra virágot, mellemre bimbót, újat.
A sarkokból szivárgó est neszezve kutat.
Alszom. Kibomlik belőlem a tudat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése