Eső

Mennydörög.
Tekéznek tán lenn az ördögök,
Vagy asztalnak nézik e földi placcot
az angyalok,
S verik vidáman, duhaj kedvükben a blattot.

S az eső lágyan
Hulló nesze már surranó harmóniában
Csurran álommá a leveleken,
S az Isten
jóságos tenyere alá fáradó szemeimen.